A külső forráshoz (tőkéhez) juthat egy vállalkozás érdekeltségi finanszírozás révén. Az érdekeltségi finanszírozás előnye, hogy a külső finanszírozó is viseli a kockázatot, nincs költségvonzata (mert nem kamatot, hanem osztalékot kell fizetni utána, amennyiben van), a tőke tartósan a vállalkozásban marad stb., vagyis e tekintetben hasonlóan viselkedik mint a saját forrás. Hátránya azonban, hogy az új tulajdonosokkal pl. meg kell osztani a vállalkozás irányításának jogát.

A külső források bevonásának egyik módja a kötvény kibocsátás. A kötvény klasszikus formájában fix kamatozású értékpapír, amely tulajdonosának előre rögzített, állandó nagyságú – kamatlábnak megfelelő – kamatot hoz. Közép vagy  hosszú lejáratú adósságlevél, mely a tulajdonosa számára hitelezői jogokat testesít meg. A kötvény kibocsátója arra kötelezi magát, hogy az előre meghatározott időpontban a kötvény névértékének megfelelő összeget kifizeti. A kötvény tehát hitelviszonyt bizonyító okirat, és mint ilyen tulajdonosát sem formálisan, sem valóságosan nem teszi résztulajdonossá a vállalkozásban – szemben a részvénnyel, így nem is jogosult a kibocsátó cég igazgatásában való részvételre vagy osztalékra. A kötvény lényegi eleme az átruházhatóság, ez különbözteti meg leginkább a hiteltől. a kötvény tulajdonos számára fennáll a lehetőség, hogy a kötvényt a lejárati idő előtt értékesítse. A kötvények lejárati idő előtti adásvétele a kibocsátót nem érinti, a másodlagos piacon csupán a kötvénytulajdonosok személye változik meg.

A vállalkozások finanszírozásában fontos szerepet játszik a váltó, ami főleg a forgóeszköz szükséglet fedezetére szolgálhat forrásul. Főleg hitelre vásárlásnál fordul elő, ilyenkor a hitelre megvett alapanyag, készlet a vállalkozás birtokába kerül, de az ellenértéket csak egy későbbi időpontban fizetik ki. Ezáltal az árut váltó ellenében eladó üzleti partner a vételár mértékéig mintegy rövidlejáratú hitelt biztosít a vállalkozás számára. A váltó rendeletre szolgáló értékpapír, amelyben egy később esedékes fizetés testesül meg. Tulajdonképpen egy fizetési ígérvény, amely szigorú váltójogi szabályoknak megfelelő formában kiállított okirat. A formai előírásokat a váltókellékek foglalják össze. A váltó alapjogviszonya kölcsönviszony, a váltót esedékességkor ki kell fizetni. A váltó névértéke lejáratkor esedékes, birtokosa ekkor juthat hozzá követeléséhez. Az esedékesség előtt a váltót leszámítoltathatják egy pénzintézetnél (ekkor pl. a bank a leszámítolási kamatláb érvényesítésével tulajdonképpen „megveszi” a követelést), vagy a váltót fizetési eszközként is felhasználhatja (forgatás).