A külső finanszírozás másik lehetősége a hitelfinanszírozás, vagyis hitelfelvétel. Így meghatározott feltételek mellett juthat ideiglenes forráshoz a vállalkozó. A hitelezett összeg használatáért pedig a hitelszerződésben előírt kamatot kell fizetnie. [A hitelfinanszírozás tágabb értelemben magában foglalja az üzleti partnerek (pl. szállító, alvállalkozó) oldaláról már teljesített, de a vállalkozó által még ki nem egyenlített tartozásokat is.] A bankhitel (a kölcsön) a jövőben képződő forrásokat előlegezi meg, lehetővé téve ezáltal pl. olyan fejlesztéseket, amelyekhez az adott időpontban a vállalkozó nem rendelkezik elegendő saját forrással. A bank a hitellel oda áramoltatja a tőkét, ahol a törlesztéshez és a kamatfizetéshez szükséges források a befektetett tőke megtérüléséből (az amortizációból) és a realizálódott eredményből (nyereségből) valószínűsíthetően létrejönnek.

A vállalkozásokat hitelekkel és kölcsönökkel hivatásszerűen a kereskedelmi bankok látják el. A hitel a jövő jövedelmezőségére, a várható eredményre alapoz. A hitelező is kockázatot vállal, mert ha az adós befektetése nem térül meg, s ennek következtében fizetőképtelenné válik, a hitelező nem, vagy csak késve jut hozzá az esedékes törlesztéshez.

Hitelt csak hitelképes vállalkozók kaphatnak, jövedelmező célok megvalósítására, megfelelő fedezet mellett.

Egy vállalkozás akkor minősül hitelképesnek, ha a végzett tevékenysége ellenértékéből rendszeresen pénzbevételhez jut, e bevétel megfelelő része nyereségként csapódik le és – helyes pénzgazdálkodás eredményeképpen – a vállalt kötelezettségeinek mindenkor eleget tud tenni, valamint erre megfelelő biztosítékot tud felajánlani.

(A gyakorlatban alkalmazott pénzügyi biztosíték lehet: a jelzálog, kezességvállalás, bankgarancia stb.)